A PageRank módszer a hivatkozáselemzés elméletén alapul. A szisztéma leegyszerűsített modellje szerint vegyünk összesen négy weboldalt, ezeket nevezzük A, B, C és D oldalaknak. Ha az összes oldal PageRank (PR) értékének összegét 1-nek vesszük, és a B, C és D oldalak mind tartalmaznak az A oldalra mutató linket, akkor az A oldal PageRankje a többi oldal PageRankjeibõl adódóan: PR(A)= PR(B)+ PR(C)+ PR(D). Az oldalak azonban máshová mutató hivatkozásokat is tartalmazhatnak, ezért ezek számával (L) osztanunk kell az átvitt PR-értéket: PR(A)= PR(B)/L(B)+ PR(C)/L(C)+ PR(D)/L(D). Egy internetezõ természetesen nem kattint rá minden egyes felbukkanó linkre. A Google algoritmusa éppen ezért a képletbe iktat egy önkényesen megállapított "csillapító tényezõt" (d=0,85), ami annak az esélyét hivatott megjeleníteni, hogy képzeletbeli szörfösünk folytatja-e utazását az újabb hivatkozásokon keresztül: PR(A)= 1-d+d[PR(B)/L(B)+ PR(C)/L(C)+ PR(D)/L(D)]. Egy-egy oldal természetesen több dokumentumot (N) is tartalmaz: PR(A)= (1-d)/N+d[PR(B)/L(B)+ PR(C)/L(C)+ PR(D)/L(D)]. A modell néhány olyan tényezőt is figyelembe vesz, amely befolyásolhatja az eredmény hitelességét: vannak elszigetelt oldalak, illetve csak bemenő és csak kimenő linkekkel rendelkező site-ok. A PageRank szisztéma ezekre is megoldást ad, például ha egy oldal nem tartalmaz hivatkozásokat, akkor az internetező valószínûleg véletlenszerûen kiválaszt egy újabb URL-t, és tovább nézelődik - más szóval, a külső link nélküli oldalakat úgy vesszük, mintha mindenhova mutatnának róluk hivatkozások. forrás: Computerworld